Egy nő és egy férfi állnak szembe egymással. A nőnek hosszú haján ha megcsillan a nap fénye vörösen fénylik míg a férfié koromfekete de a szemük ugyanolyan smaragd zöld. Hideg tekintettel méregetik egymást, egyikük se mozdul, akárha a pillanat meg is fagyhatott volna, csak a szél lengedezik e kicsi eldugott réten mit erdő vesz körbe.
- Menj el! – mondta a férfi – Ez a hely már nem az otthonod, és a testvérem se vagy!
- Belizar, az nem én voltam…
- Ne mentegetőzz! Megölted azt a férfit, takarodj innen! – ordította a férfi és a nyomaték kedvéért felélesztette elementális erejét és a húga felé irányított egy láng csóvát.
A lány döbbenetében nem is védekezett pajzsaival, csak a kezét kapta maga elé reflexszerűen és sikított fel velőtrázóan mikor a tűz végig szántott rajta. Két karját marta meg a tűz de már szinte ez is elviselhetetlen érzés volt.
A lány kiürítette a fejét, száműzte fájdalmát. A testit is és a lelkit is. Üres tekintetét a bátyjára emelte. - Ha ez a kívánságod… - suttogta rekedten, szinte csak magában.
- Elisia…! – kiáltott Belizar de a lány a következő pillanatban eltűnt.
A férfi most igazán sajnálta, hogy húgának megtaníttatta a hox ugrás rejtélyeit.
- Nem akartam… nem ezt akartam…- de ezeket a szavakat már senki se hallhatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése